november 6, 2016

Szemgolyó

A szemgödörben (orbita) helyezkedő szemgolyó (bulbus oculi) a fény 700-400nm hullámhosszú elektromágneses sugarainak érzékelésére szolgáló receptor szerv. A fény ingerületét a látóideg (nervus opticus) a látókötegen (tractus opticus) keresztül a subcorticalis látóközpontokba, majd az agykéreg látómezőjébe juttatja. Fontos megemlíteni a szem járulékos szerveit is, ide tartoznak a szem pólyái és izmai (fasciae et mm. bulbi oculi), a szemhéjak (palpebrae), a kötőhártya (tunica conjunctiva), valamint a könnykészülék (apparatus lacrimali). Nagysága állatfajonként eltér, testtömeghez viszonyítva a legnagyobb a macskáé, majd a kutyáé.

A szemgolyó előesése

Leggyakrabban a brachycephal, kerek fejű, rövid orrú kutyákat (pekingi palotakutya, francia bulldog, mopsz) érinti a szemgolyó előesés problémája. Ezeknek a fajtáknak sekélyebb a szemgödre, ezért szemgolyójuk szabadabban helyeződik, így könnyebben kimozdul anatómiai helyzetéből. Ez általában valamilyen erőhatás következtében alakul ki (verekedés, fejet ért ütés). A szemgolyó ebben az esetben a szemhéjak elé kerül, és nem tud az eredeti helyére visszakerülni. Az előesett szem gyakran bevérzik, környezete megduzzad, ödémássá válik. Ilyen esetekben a szemgolyó visszahelyezését követően ideiglenesen összeöltjük a szemhéjakat, hogy azok anatómiai helyzetében tartsák a szemgolyót. A varratoknak addig kell bent lenniük, amíg a szemkörnyéki szövetek bevérzése és duzzanata meg nem szűnik. A varratok eltávolítása után vizsgálható, hogy mennyire károsodtak a szemmozgató izmok. A belső egyenes szemmozgató izom szakadása esetén, kifelé térő kancsalság alakulhat ki. Amennyiben az erőhatás olyan mértékű volt, vagy túl hosszú ideig volt előesve a szem, akkor károsodhat a látóideg, és vakság is kialakulhat.